halálbüntetés
2010. január 6. at 18:23 4 hozzászólás
Ma reggel vizsga előtt, megejtettem a szokásos évi 5 reggeli beszélgetősműsornézés egyikét. A Mokkára esett a választásom. A tényekben említést tettek, a kutyák által szétmarcangolt kislány esetéről. Mondta a bemondó, hogy a kutyákat elaltatták…
Erre kaptam fel a fejem. Sokszor hallani sajnos ilyen esetről, hogy ember a kutyája áldozatává válik. Ekkor bevett figura, hogy elaltatják az ebet.
Most viszont elkezdtem azon gondolkodni, hogy ez vajon miben másabb, mint az embereken alkalmazott halálbüntetés, ami ugyebár tiltva van Magyarországon, mégis sokszor vissza-vissza térő téma.
A halálbüntetés egy olyan téma, mely rendszerint megosztja az embereket. Egyesek szerint “nem a középkorban élünk”, vagy “neki sokkal nagyobb büntetés a sitten raboskodni élete végéig”, mások viszont a szemet-szemért elvet vallva például kiállnak az ítélet végrehajtás ezen módja mellett.
Ebben a kutyás esetben ugyebár a kutya a gyilkos aki, mivel veszett, meg veszélyes a környezetére azonnal elaltatják. Vajon miben különbözik ettől az az ember, aki megöl egy másikat? Vajon ő mennyiben másabb? Ölni nem emberi tulajdonság, hanem állatias viselkedés. Akkor miért nem büntetjük azok is úgy, ahogy az állatokat?
Mi az akadálya annak, hogy azt akiről bebizonyosodik, gyilkos kivégezzük? Szerintem bőven megérdemelnék….
A témához kapcsolódóan megjegyezném még azt is, hogy tegnap kb. 5 percig néztem a Harmadik műszak nevű sorozatot. Abban van a szőke sokgyerekes családanya rendőrnő. Ő vitatkozott két másik zsaruval a halálbüntetésről.
A rendőrnő szerint, a halálbüntetés elítélendő, a következő miatt:
Üldöznek egy gyilkost. A gyilkost elkapják, és közben a “harc hevében agyon össze-vissza rúgják, verik, lövik”. Ez az eset elfogadhatónak minősül szerinte, mert ott helyben zajlik le az egész “büntetés”.
Ugyanakkor, ha elkapják a hapit, majd az esküdtszék (akik azt se tudják, ki ez a hapi csak teszik a dolgukat), halálra ítéli, hónapokkal később egy teljesen más eset. Ugyanis nem rögtön történik az ítélet végrehajtás, hanem egy teremben, rendesen felöltözve kulturált körülmények között…
Bejegyzés kategóriája: Elmélkedések. Címkék: .
4 hozzászólás Add hozzá a sajátod
MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!
Trackback this post | Felirakozás a hozzászólásokra RSS hírcsatornán
1.
Doryan | 2010. január 6. - 18:37
Mindenképpen különválasztanám a szándékos és a véletlen emberölést, még az állatok esetében is. Bár nyilván az állatoknál nem lehet egyértelműen eldönteni, de pl. ha azért támad, mert kínozták, nála is lehet önvédelemről beszélni. Ha zsákmányállatnak néz egy kisgyereket, akkor felmerül a nevelés kérdése is, hogy miért hagyták elvadulni, mert ez az embere felelőssége is – kóbor kutyák sem lennének, ha mindenki rendesen figyelne és bánna a sajátjával, stb. Nehéz kérdés ez.
Embereknél kicsit könnyebnek érzem, mert szerintem háromféle eset van:
1. szándékos (élvezi a gyilkolást, vagy bosszút áll valamiért vagy rablógyilkos): ha élvezetből gyilkol, halálbüntetést neki is; ha bosszú, akkor az újabb kérdéseket vet fel (jogos-e, megérdemelt-e), itt lehet is meg nem is halálbüntetés; rablógyilkos esetében megintcsak halálbüntetés.
2. véletlen: semmiképpen sem halálbüntetés, bőven elég a bűntudat, inkább gyógykezelésre küldeném, hogy sikerüljön feldolgoznia, és értékes tagja lehessen a társadalomnak
3. önvédelem: az önvédelemből elkövetett gyilkosságok általában mindig jogosak, a kisebb része meg megintcsak átgondolandó.
Szóval bonyolult ez a kérdés, de korántsem annyira, hogy ne lehessen valami ésszerű rendszert kialakítani.
Engem még személy szerint az háborít fel, hogy pl. sorozatgyilkosok, akikről bebizonyították, sőt ők maguk vallottak be mindent, a létfenntartáshoz szükséges minden dolgot megkapnak, tehát kényelmesen ücsörögnek egy börtönben, ahol kapnak enni-inni, sportolhatnak, szóba állhatnak másokkal, gyakorlatilag bárminemű munka vagy érdem nélkül. A sorozatgyilkosokat rögtön halálbüntetéssel sújtanám, eleget vettek el a társadalomtól, nehogy már el is tartsuk őket.
2.
Mina | 2010. január 6. - 18:40
Ezzel kapcsolatban számomra mindig az volt érthetetlen, hogy miközben a halálbüntetés eltörlése a fejlettség és demokrácia, az emberi jogok felkiáltással történik, mégis pl. pont Amerikában ez teljesen elfogadott. Amivel egyébként bizonyos esetekben egyet is tudok érteni. Ettől függetlenül viszont szerintem összehasonlíthatatlan egy veszett kutya és egy ember tette és büntetése.
3.
terika | 2010. január 6. - 19:12
A civilizáció kiváltsága azt mondani, hogy emberséges akar maradni. Van bűnös és van áldozat és van szemlélődő ítélethozó,a kinek igazságot kell tennie. Humánus, nem humánus…ez örök kérdés marad. Itthon nincs halálbüntetés, máshol meg igen. Akkor más országok/államokbeli emberek meg kegyetlenek? Vagy csak ez a nemzet annyira gyenge, hogy ítélkezzen gyilkosok, sorozatgyilkosok felett?
Szerintem ezt a kérdést a társadalom fejlődési szintje és annak gazdagsága (anyagi, kulturális tőke) hozza magával.
Az esküdt szék nem olyan hülyeség mint, ahogy azt elképzeled. Lehet semmi közük nincs ahhoz az emberhez, de annak az embernek sem volt sok köze mondjuk a bolti lopás során megölt x+1 emberhez.
Igazából azt gondolom, hogy szélsőséges nézetek övezik ezt a kérdést és nem lehet egyértelmű választ adni.
Különben meg az amerikai ítélet végrehajtás: annak mi értelme van, hoyg a kivégzés nyilvános és az ül be kb. megnézni, hogy valakit villamosszékben kivégeznek, aki akar.
4.
Redhut | 2010. január 7. - 21:55
Igen, a legnagyobb baj, hogy korunk nagy “megmondóemberei” meghatározzák azt, hogy mi az etikus és mi nem. És azzal, hogy a módszert “középkorinak” titulálják, gyakorlatilag évezredek fölött ítélkeznek. Pedig mi csak néhány évtizede élünk demokráciában (???) – ami inkább látszat-demokrácia, de ebbe inkább ne menjünk bele.
Jönnek az emberi jogokkal, meg a vallással elsősorban. Kérdem én, ha már csak ennél a két fogalomnál maradunk, ezek vajon honnan erednek? Hisz ha csak a vallásnál maradunk, a Biblia törvényei közt is szerepelt a már említett “szemet-szemért” elv, Rómában is, a Koránban is, stb…egy szó mint száz, akik a halálbüntetés létjogosultságát kérdőjelezik meg, egyúttal évezredeket, birodalmakat és vallások építőköveit kérdőjelezik meg.
Egy dolog van, ami miatt aggályosnak tartom a visszaállítás, ez pedig napjaink egyik sarkalatos kérdése: a korrupció. Hisz jelenleg is számtalan esetről derülnek ki “véletlen tévedések”, ami mögött persze “senki és semmi nem áll”!:) Kicsit science fiction, de ha belegondolunk egy kicsit abba, hogy ha a halálbüntetés intézményét visszaállítanák, vajon utólagosan -akár 20-30 évvel később is- hány esetről derülne ki, hogy “hibák merültek fel a nyomozás során”, hogy “nem is biztos, hogy az igazi elkövetőt végezték ki”? Annak az embernek már a kioltott életét és a megtépázott becsületét utólag már dollármmilliókkal se adnák vissza, se neki, se a családjának. Szóval mielőtt bármihez is hozzákezdenének az illetékesek, az első -szerintem legfontosabb- dolog a korrupció felszámolása lenne…